Ennek az aloldalnak az a célja, hogy felvillantsa azt, hogy evangélikus hitéletünk minden kifejeződésének alapját az Isten Igéje jelenti. Végső soron nincs egyéb, más tekintély vagy hagyomány, amelyre ezen kívül egyházunk élete épülne. Így evangélikus egyházunkra is igaz – amit Luther Márton lelkiismeretéről állított –, hogy „Isten Igéjének a foglya”, azaz a „Szentíráshoz van kötve”. Isten Igéjéhez kell, hogy igazodjon egyházunk igehirdetése, tanítása és minden szolgálata. Evangélikusként valljuk, hogy a Szentírás, mely egyszerre emberi mű – hogy emberként megérthessük –, de ugyanakkor Isten Igéje is, melynek betűin, szavain keresztül Isten szól hozzánk. Hitéletünk minden megnyilvánulásának az a végcélja, hogy a Szentírást jobban megértve és megismerve Krisztushoz vezessen minket, és így Krisztus igaz, megváltott követőivé lehessünk.
„Isten Igéjét szorgalmasan hallgassuk és gyakoroljuk, hogy minden cselekedetünk és egész életünk ahhoz igazodjék.” Luther Márton: Nagy káté

Egyházi tanításunk

Egyházunk mindenkori tanításának Isten Igéje a mércéje. A Szentírás zsinórmértéke alapján győződhetünk meg egyházunk tanításának az igazságáról, hogy megállhassunk az igaz hitben, és másokat is elvezethessünk rá. Isten Igéje alapján tudunk különbséget tenni igaz és téves tanítás között. Az egyház tanítása Krisztust és Igéjét hirdeti, azonban Krisztus és Igéje nem igazodik az egyház tanításához, hanem az egyház tanítását kell hozzá igazítani, ha eltávolodik tőle. A Szentírás nem az írás betűjéhez, hanem Jézus Krisztushoz köt minket. Isten Igéje igazság (János 17,17), benne keresünk választ a kérdéseinkre és kétségeinkre.

Kinyilatkoztatás

Isten nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, kinyilatkoztatja magát minden embernek. Ezért bár Isten megsejthető a teremtett világot vizsgálva, az emberi történetet megfigyelve vagy az emberi lelkiismeret hangját hallgatva, azonban ezekből a jelekből nem ismerhető meg az Isten személyesen. Ezek a jelek ugyan utalnak félelmetes nagyságára, de nem vezetnek el Isten üdvözítő kegyelméhez. A megváltás Isten közeledésével kezdődik, azzal, hogy Igéjében kinyilatkoztatja magát, és a testté lett Ige által megszólítja az embert. A Szentírás tehát Isten írott Igéje, melynek betűin, írott szavain keresztül Isten szól hozzánk, teljes egészében bizonyságtétel Jézus Krisztusról.

„Isten országának mihozzánk való eljövetele kétféle módon történik. Egyrészt itt az időben az Ige és hit által, másrészt az örökkévalóságban Krisztus második eljövetele által.” Luther Márton: Nagy káté
„Ha már ünnepet tartunk, szenteljük azt az Isten Igéjének tanulására.” Luther Márton: Nagy káté

Istentisztelet

Isten népének és Jézus Krisztus egyházának istentisztelete végigkíséri az egyház életét térben és időben szakadatlan folyamatként. Részt vesz benne az üdvözültek mennyei serege és a földön gyengeséggel és bűnnel küzdő egyház és annak minden tagja. Az egyház istentiszteleti életét és rendjét meghatározza, hogy a feltámadt és megdicsőült Úr Szentlelke által cselekvő módon van ott jelen, az élő szóban elmondott igehirdetésben, a keresztségben és az úrvacsorában, illetve a személyesen hirdetett bűnbocsánat testvéri közösségében. Az istentisztelet az Ige tiszta és igaz hirdetésének és a szentségek helyes kiszolgáltatásának alkalma kell, hogy legyen.

Úrvacsora

Az úrvacsora nem kenyércsoda vagy kánai menyegző, de nem is a régi páskavacsora, és még nem az eljövendő világ örömlakomája, hanem az Úr szent vacsorája. A feltámadt és élő Úr rendelte a földön élő és bűnökkel küzdő egyháza számára, hogy általa önmagát megossza és elossza, így egyesítve híveit az önmagával való közösségbe vonva őket. Az úrvacsora szentségében az Ige által bűnbocsánatot, életet és üdvösséget nyerünk.

„Az Ige ereje által jön létre a szentség; az Ige hozzájárulása nélkül az elem csak elem marad.”Luther Márton: Nagy káté
„A víz Isten Igéje nélkül csak víz és nem keresztség. Isten Igéjével együtt azonban keresztség, vagyis az életnek kegyelemben gazdag vize és a »Szentlélekben való újjászületés fürdője«.” Luther Márton: Kis káté

Keresztelés

A keresztség Jézus Krisztus által rendelt szentség, amely által megszabadít a haláltól és az ördögtől, és örök üdvösséget ad mindazoknak, akik hiszik azt, amit Isten Igéje és ígérete mond. Ezért a keresztelés fő része a személyre alkalmazott szerzési ige, amelyet a víz használata közben mondunk.

Konfirmáció

A konfirmáció a keresztség megerősítése és az első úrvacsoravétel alkalma, mely a Szentlélek vételének is – ha nem is az egyetlen és nem feltétlenül az első – alkalma. A konfirmációi vizsgán az úrvacsorára bocsátandók számot adnak arról, hogy ismerik az egyház – Szentíráson alapuló – tiszta és igaz tanítását. A konfirmációi ünnepen pedig hangsúlyt kap az úrvacsorára bocsátandóknak az a kijelentése, hogy ragaszkodnak az evangélikus egyház tiszta és igaz tanításához, mely Isten Igéjével, a Szentírással egyezik.

„Naponként Isten Igéjével kell járnunk-kelnünk, s szívünkben és szánkban is egyaránt azt kell hordoznunk.” Luther Márton: Nagy káté
„Mert a házasság egészen világi rend ugyan, de Isten Igéje tanúskodik mellette, és nem emberek találták ki vagy alapították.”  Luther Márton: Esketési könyvecske

Esketés

A házasságot a teremtő Isten rendelte, aki az embert férfivá és asszonnyá teremtette, hogy a házasság szent rendjében éljenek együtt. Az egyházi esketés bizonyságtétel a házasságnak erről az isteni rendjéről. Az eskütétel során a vőlegény és a menyasszony azt fogadja, hogy „Isten rendje és Igéje szerint” lesznek házastársai egymásnak, az eskető lelkész pedig „Isten Igéjével és áldásával” köti egybe a házastársakat.

Temetés

Egyházi temetések alkalmával az egyház tanúskodik arról a szeretetközösségről, mely az élő és elhunyt tagokat Jézus Krisztusban összefűzi. Az egyház a temetést lényege szerint mindig azonosan végzi, kifejezve azt, hogy nincs különbség az emberek között, mindnyájan egyformán bűnösök vagyunk, ezért mindenkit egyformán Krisztus bűnbocsátó irgalmába ajánl, és bizonyságot tesz arról, hogy Isten Igéje szerint a Krisztusban meghaltak üdvözülnek. Az egyházi temetések rendjében fontos vigasztaló szerepe van a Szentírásból vett idézeteknek és a Szentírás alapján tisztán is igazán megszólaló igehirdetésnek.

„Minden mi életünknek és cselekedetünknek Isten Igéje szerint kell folynia.”Luther Márton: Nagy káté
„Ha pedig a szív tétlenül hivalkodik és az Ige nem hangzik, akkor beront a sátán és megtette a kárt, még mielőtt észrevennék.” Luther Márton: Nagy káté

Lelkészavatás

A lelkészavatás (ordináció) Jézus Krisztus missziói parancsán alapul (Máté 28,18–20). Ahogyan a feltámadott Krisztus küldte tanítványait, hogy hirdessék az evangéliumot, úgy az egyház is kiküldi a megfelelően felkészült tagjait lelkészi szolgálatra. A lelkészi hivatás elsősorban megbízás és felhatalmazás az evangéliumnak – Isten Igéjének – nyilvános hirdetésére. A lelkészavatás fő része Jézus Krisztus küldő parancsának átadása és a könyörgés a Jézus Krisztus által megígért Szentlélekért. A lelkészi esküben a lelkészjelölt megfogadja, hogy „az Úr Jézus Krisztus evangéliumát a teljes Szentírás szerint, egyházunk hitvallásai értelmében tisztán és igazán” hirdeti. A lelkészi eskütétel során a lelkészjelölt jobb kezét a Bibliára teszi, jelezve ezzel is, hogy lelkészként Isten Igéjének szolgájává kell lennie.

A lelkészekhez hasonlóan a lelkészi munkatárs kibocsátásakor is Bibliára tett kézzel mondja a jelölt az esküt, fogadva, hogy minden munkáját a teljes Szentírás szerint”, odaadó hűséggel végzi Isten dicsőségére.

Szentelés

Egyházi épületek és felszerelések szentelésére nincsen parancsunk Krisztustól. Hitünk szerint élettelen tárgyakat semmiféle cselekmény nem tehet szentté vagy szentebbé. A szentelés egyházunkban mégis azt fejezi ki, hogy bizonyos épületeket és tárgyakat teljes egészében Isten és egyháza szolgálatára szánunk, ezért kérjük Istent, hogy használja fel kezünk alkotásait ügyének, az Igéjének, az evangélium hirdetésének és a szentségek kiszolgáltatásának eszközeként.

„Minden olyan dolog és cselekedet, ami Isten Igéjén kívül megy végbe, Isten előtt szentségtelen.” Luther Márton: Nagy káté
 .